A 120 csokinyuszi rendelésre csak annyit mondhatok: mission accomplished! Viszont a hét végére már magabiztosan vonhatom le a konklúziót: a csokoládé temperálás, nem könnyű munka! Eszméletlenül oda kell figyelni a hőmérsékletekre, az időre, a technikára, egy szóval mindenre. A csuklóm azt kell mondjam, igencsak megsínylette azt a hetet, meg is lett az eredménye, ellenben minden rosszban van valami jó, ezennel kijelenthetem, hogy remekül tudok csokoládét temperálni.
Miután össze lettek állítva a kis nyuszik, a díszítést már sajnos nem én csináltam, ezért ne kérdezzétek, mi az égharagja az a fehér folt a fejükön.. én magam sem tudom.
Mint tudjátok, húsvét előtt állunk, így rengeteg a munkánk, mondhatni dolgozunk "látástól húsvétig", és utána is. Jövő héten ugyanis iskolás hét jönne, de a főnököm kitalálta, hogy újfent kikér, mondván sok a munka... Ráadásul a munkahelyi kapcsolatok az elmúlt időben csak romlottak sajnos. Hiába dolgozom jól, és gyorsan, a cukrásznő ezt nem veszi észre, és a másik tanulólánnyal, a pékekkel és az eladókkal beszélget naphosszat, engem levegőnek nézve. Ez nem esik jól, de velük ellentétben én dolgozni járok be, nem pedig nevetgélni. A minap történt, hogy csak ketten voltunk a cukrásszal, és a szokásos flegma, lekezelő hangnemében vetett oda nekem néha egy-két szidalmat, mikor is én azt gondoltam magamban: mindenki azt kapja amit megérdemel, kapja meg hát ő is. Lássuk be, ez nem egy rossz kívánság. A nap végére migrénje lett.. Hmm, tehát igaz :)
A suliban most másfél nap volt a gyakorlat, viszont ebből egy egész napot a pékekkel voltunk, mivel a cukrásztanár, a vendégképzésre érkező lengyeleket tanította aznap. Én tartelette chocolat-t készítettem, és egy dicséretet gyűjtöttem be érte, valamint a fél napos gyakorlaton, immáron a cukrásztanárral, a glazúrral való írást gyakoroltam.
Mivel jövő héten nem megyek, utána már csak egy iskolahét maradt idén, utána szeptemberben kezdődik újra, de ne aggódjatok, egész nyáron dolgozni fogok. Némiképpen elszomorít, hogy nem mehetek amikor kellene, mivel Ági barátnőm jövőre már nem fog járni, és vele csak ilyenkor találkozunk, na meg persze az okításról is lemaradok.
Így néz ki hát 120 csokinyuszi becsomagolva :)
Egy kis érdekesség: mivel nagyon fáj a csuklóm a megerőltetéstől, elmentem orvoshoz, aki felírt egy gyógyszer, és egy csuklómerevítőt, amiért viszont egy ortopédushoz kellett elmennem. Nagyon izgalmas volt, mikor megérkeztem, a kedves hölgy aki fogadott hellyel kínált. Miután leültem, ő elővett egy furcsa alakú szivacsnak tűnő anyagdarabot vett elő, amit aztán forró vízbe tett, és a kezemre igazított, és lássatok csodát megdermedt! Tátott szájjal bámultam, ahogyan ügyeskedett a doki, tépőzárat vágott rá, igazította a szélét, és pár perc leforgása alatt készen is volt, a személyesen az én kezemre készült csuklómerevítő. Ezután elmondta hogyan használjam: munkába ne! (figyelitek, a legmegerőltetőbb tevékenységet nyugodtan végezzem nélküle), viszont utána állandóan legyen rajtam. Végül mentünk, hogy kifizessem ezt a kis csodát. Fejben már próbáltam felkészülni az árra ami várt rám, de a hölgynek sikerült ismételten meglepnie, ugyanis nem kevesebb, mint 120 €-t kellett kifizetnem egy darab kemény szivacsért és 10 perc munkáért. Lássuk be, ez jó üzlet. Nekik... És úgy tűnik a 120-as szám mostanában követ engem :D. Ha minden jól megy ugyan, akkor a biztosítóm ki fogja ezt az összeget nekem fizetni, és biztosan úgy lesz, mivel ugyebár én a "szerencse fia" vagyok ;)
Még csak pár napja hordom, de azt máris meg tudom állapítani, hogy marha nehéz benne bármit is csinálni, aludni meg egyenesen rémes benne. A kiálló hüvelykujjam folyton kiböki a szemem, és elzsibbad a karom, ha nem jól tartom... Viszont folyton tudom mutatni, mennyire szuper jó minden :D
*Szeretném elnézéseteket kérni a képek össze-visszaságáért, sajnos ez egy makacs program, és hiába bármilyen erőfeszítésnek, csak úgy rakja a képeket ahogy ő szeretné.
