Sok idő telt el, mióta utoljára írtam, ennek több oka is van, többek között az, hogy eddig nem volt internetem... ugyan már augusztusban előfizettem rá, de még mindig nem működik, most ideiglenesen kaptam egy mobil internetet, hát ez is több mint a semmi. Egy másik ok, hogy sokat
dolgozok, és nem volt időm.
Na de elég a kifogásokból, jöjjenek a hírek.
A régi munkahelyemen az utolsó hetemről csak annyit mondanék, hogy nem könnyítették meg az életemet, csak megbizonyosodtam a jellemüket illetően...
Augusztus legvégén átköltöztem az új lakásba, ami kicsit kisebbnek bizonyult, mint ahogy emlékeztem, de azért elég jól berendezkedtem. Ezt követő hétfőn meg már iskolába mentem, így végig izgultam a hetet, hogy majd milyen lesz az első munkanapom, ami pedig a rá következő hétfőn volt esedékes. Az iskola most jobbnak tűnik mint előző évben, az új osztálytársaim kedvesek és fegyelmezettebbek is, ráadásul a matektanáromnak köszönhetően olyan órarendet készítettek nekem, amiben több gyakorlat van, és emellett sok elmélet, és még jó jegyeket is kaptam :-) . Hétvégén még rendezkedem, beszereztem pár szükséges kelléket a lakáshoz, aztán pedig természetesen buliztam végre!!
A hétfő kilenc óra harminc gyorsan elérkezett, én pedig már negyedkor ott ücsörögtem az étterem egyik székén az Arthure nevezetű chefemet várva, közben kávét szürcsölgetve. Kicsit késve érkezett meg, a szőke hajú, kék szemű mosolygós konyhafőnököm, aki nem mellesleg 21 éves, mind ezek ellenére remekül vezeti a konyhát, ki merem jelenteni, hogy erre született. Körbevezetett az étteremben, a raktárakban, megmutogatta mi hol van, elmagyarázta hogyan működnek az eszközök, majd mondta hogy meg kell várjam John-t (az angol származású chef de parti), aki a cukrász részlegért felelős. Összesen hatan dolgozunk a konyhán, de egyszerre sosem vagyunk ott, valaki mindig szabadnapos, és nem utolsó sorban, van mosogató fiú is, így végre nem kell mosogatnom, amiért nagyon hálás vagyok!
Ügyesen teljesítettem ezt a napot, a délelőtt folyamán desszerteket csináltam, majd a déli szerviznél az előételeket mutatták meg, hogy utána magam készítsem el azokat.
Már egy hónapja, hogy itt dolgozom, és már a saját ötleteimet is megvalósíthatom, ugyanis minden nap van egy napi desszert, és a cheffel való egyeztetés után bármit konstruálhatok, sőt megtanították az egyik fajta halat sütni, így, ha épp én vagyok szabad, én csinálom meg, valamint, ha valamelyik vendég fagylaltot rendel, akkor azt én porciózóm és kicsit díszítem ki.
Elégedettek velem, és nagyon szeretek itt dolgozni. A munkatársak is nagyon kedvesek, a felszolgálók is, és még szeretnek is, ami az előző munkahelyemen ugyebár nem volt elmondható...
Majdnem minden nap összejövünk munka után, és vagy megnézünk egy filmet, vagy beülünk meginni valamit. Egyszóval zajlik az élet! VÉGRE!!! Azt kell mondjam, az egy hónap alatt többet éltem mint Metzben az egy évem alatt. Boldog vagyok, hogy most itt lehetek.
Az anyukám mindig azt mondta nekem: Kamilla ez az egy életed van, úgy éld, hogy élvezed azt, addig még nem késő.
Az anyukám mindig azt mondta nekem: Kamilla ez az egy életed van, úgy éld, hogy élvezed azt, addig még nem késő.
Ezennel üzennék az anyukámnak: most élvezem ;-) !
Munkatársak egy része:
Munkatársak egy része:
 |
| Kreálmányaim gyakszin |
Ezeket készítem a munkahelyemen:
A kis lakásom, még berendezetlen állapotában:
(később majd töltök fel képeket a berendezett verzióról)
