Képek

Kérésetekre, a munkatársaim (a pékek nem voltak hajlandóak "képbe kerülni"):

Vinciane: a cukrász

Philippe: a chef

Cecilia: a másik tanuló

Egy átlagos napom a cukrászdában

Sokaktól hallottam, hogy nem írok le elég dolgot, ezért gondoltam, hogy készítek egy ilyen bejegyzést. Remélem kedvetekre való lesz.
Kedden és vasárnap kell háromra mennem, a többi napon négyre. Óra huszonnyolckor keltem, de a hideg beköszöntével több ruha szükségeltetik, így mostanság huszonötkor ébreszt a rádiós órám. Rögtön kikelek az ágyból, elvégzem reggeli teendőim, felöltözök, és elindulok. A biciklim, a hátsó udvaron található garázsban alszik, de éjszakára bezárják az oda vezető ajtót, így minden hajnalban az éppen soron lévő portás néni kinyitja nekem.- Itt megállnék egy szóra, úgy érzem pár szót megérdemelnek ezek az asszonyok. Ha jól számolok négyen váltják egymást, egyikőjük folyton alszik, amit később előszeretettel tagad le, és minden egyes alkalommal kérdésekkel traktál, nem törődve azzal, hogy én éppen munkába igyekszem. Egy másik hölgy a puszta tekintetével megijeszt, de ő csak ennyivel szokott hozzájárulni a napom kezdetéhez. A harmadik hölgy minden reggel vár, megkérdezi formában vagyok-e, nem vagyok-e túl fáradt, és a tudtomra hozza az aznapi időjárást. Az utolsó nő nem túl beszédes, viszont már tudja mondani magyarul, hogy jó éjszakát, és mindig mikor leérek azt mondja nekem: Áhh Kamilla, gondoltam, hogy te vagy az. És hát igen, ami igazán kedves, hogy tudják hogy hívnak.- Ezután kihozom a biciklim, és egy kis elemmel működő kütyüvel (amiért kerek hetven eurót kellett fizetnem) kinyitom a nagykaput, és megindulok. Amíg közvetlen a cukrászdába mentem, akkor már elsőként, óra ötvennégyre ott voltam, most hogy Philippehez megyek, átlagosan háromnegyedre vagyok nála, beteszi a biciklim a garázsába, és kocsival továbbindulunk. Mikor megérkezünk, valamelyikőnk kinyitja a nagykaput, és Philippe beáll a kocsijával, azután ideadja nekem a kulcsot, és én bemegyek a cukrászdába. Bekapcsolom a sütőt, felkapcsolom a lámpákat, és kimegyek a hátsó ajtón,- ugyanis az öltöző egy másik házban van, a csokoládé raktárban- és kinyitom a raktárajtót, aztán elmegyek öltözni, ami már nagyon gyorsan megy, főleg hogy a hideg csipkedve motivál.
Visszamegyek a cukrászdába, és előkészítem a cukrászkrémhez a hozzávalókat. 11 liter tejből csináljuk, nekem az a feladatom, hogy egy nagy lábasba beleöntsek 9 és fél litert, a maradékot egy tálba, és a lábast felteszem a gázzsámolyra. Ezután kimérek 2200 g cukrot, szemmértékkel 50 g vajat, kettévágok négy vaníliarudat, és ezt mind a gázon lévő edénybe teszem. A tálba belemérek 1350 g krém port, 400 g tojássárgáját, és összekeverem. Innentől Philippe veszi át, bár már csak össze kell keverni a két tál tartalmát. Mikor kész, egy magas peremű lemezre önti ki, lefóliázza és én beviszem a sokkolóba, hogy kihűljön (miután kihűlt, a nagy robotgéppel összekeverem, hogy homogén legyen).
És kezdek is hozzá a tarte au fromage (franciák sajttortája) krémjének kiméréséhez, cukrászkrém, zsírmentes tejföl, és tojásfehérje, cukor+víz  formájában. Ezt követően betöltöm a croissantokat, tojással lekenem a pain au chocolat-t, vaníliás csigát, csokis vaníliás tekercset és megsütöm őket, egyszerre négy lemezzel tudok betenni és általában jó pár kört kell fordulni. Miközben sülnek, feltöltök egy edényt fondantal, vizet engedek rá, és a sütő tetejére teszem, mert ott olvad is kicsit míg ázik. Mikor megsült az összes, felolvasztom a fondant-t, utána pedig lekenem amiket sütöttem, a paralinés croissant-t még csokiforgácsba, a mandula krémeset pedig stiftelt mandulába hempergetem meg. Hétvégente szokott még lenni:
-mandula krémmel töltött leveles tészta, ezt zselatinnal majd fondantal kenem le, mandulával megszórom és porcukrozom
-csokis és mazsolás chinois, ugyan úgy zselatin, fondant és csokidara vagy mandula
Ha ezekkel végeztem, akkor hozzálátok megtölteni a képviselőfánkokat. Általában kell csinálni vaníliás millefeuille-t és tarte au streusel-t, ezeket még a vaníliás képviselők előtt be kell tölteni. Hogy ne csináljunk sok mosatlant, a világos krémmel kezdünk, haladva az egyre sötétebb felé, így mindet egy tálból egy habzsákkal meg tudom csinálni (vaníliás, mirabelles, kávés és csokoládés). Néha már ezeket is lefondantozhatom, a vaníliásat fehérrel, a mirabelleset sárgával, a kávésat kávé, a csokoládésat pedig csoki színűvel.
Egy alapos asztal takarítás után, jöhetnek a szendvicsek, amihez a pékek minden reggel sütnek mákos szezámmagos baguettet, amit én négybe vágok, aztán pedig megfelezve szétnyitom őket. Hatféle szendvics létezik nálunk:
-lazacos (fokhagymás vajkrém, füstölt lazac, hagyma, saláta)
-csirkés (majonéz, csirke, kígyóuborka, savanyú uborka, paradicsom, kecskesajt, saláta)
-tonhalas (majonéz, tonhal, tojás, kígyóuborka, savanyú uborka, paradicsom, saláta)
-sonkás (olívaolaj, sonka, kecske sajt, kígyóuborka, savanyú uborka, paradicsom, saláta)
-pulyka felvágottas (olívaolaj, felvágott, eidami sajt, kígyóuborka, savanyú uborka, paradicsom, saláta)
-szalámis (olívaolaj, szalámi, tojás, kígyóuborka, savanyú uborka, paradicsom, saláta)
Minden nap különböző mennyiséggel kell készíteni, az adott naphoz mérten.
Ekkor következhet egy kis mosogatás, ugyanis eddigre már hegyekben szokott állni a mosatlan. Ha ezzel kész vagyok, tartelette-eket készítek, illetve én már csak a gyümölcsöt (eper vagy málna) és a zselatint teszem rá.
És ilyenkor szoktam a kapszliból kivenni a tarte au fromage-okat, és kerek arany kartonra teszem át őket, így viszem a boltba. Rögtön utána, megnézem van-e rendelés másnapra, hogy különböző méretű, kerek, fém tortakapszliba szórjam a tarte au fromage alapját (2 kg cukor, 4 kg liszt, 900 g darált mandula és 2 kg keratinnal színezett vaj keveréke), amit a nap folyamán kisütünk, és mikor kihűl, a kapszlikat belülről vajjal kenem ki. Ezeket másnap töltjük be.
Néha szokott lenni marbré, olyankor azt ecsettel le kell kenni csokival, csokidarával megszórni, kakaóval majd porcukorral meghinteni.
Újabb mosogatást szokott következni, ezután pedig másnapra kimérem a különböző krémek, tészták stb. alapanyagait és várom a további feladatokat.
A nap folyamán rengetegszer megyek a raktárba, mert mindig engem küldenek, ha valami elfogy, vagy ha épp valamit a fagyasztóba/sokkolóba kell tenni azt én viszem oda.
A nap végén az összes asztalt le kell takarítanom és végül fel kell sepregetni.

Telik-múlik az idő

A múlt héten rengeteg munkák volt, a legtöbb napon kettőkor értem haza, és egy cseppet sem segített a helyzeten, hogy a másik tanuló lány enyhén szólva nincsen képben.. néha csak áll mellettem, és nézi, hogy mit csinálok, holott bőven jutna neki is munka.
A karácsonyra tekintettel idén, egy héten már csak egy szabadnapom lesz, és jövő héten ki kell hagynom a sulit (bár őszintén szólva nem is értem, hogyan gondolták az iskolában, hogy karácsony előtt egy héttel betesznek még három nap, nem is öt.. iskolát), mert minden emberre szükség lesz bent.
Engem olyan örömmel tölt el az a tudat, hogy egyre több mindent meg tudok magam csinálni, anélkül, hogy mondani kellene, vagy felügyelni, hogy azt el sem tudom mondani. Bár amúgy is jellemzően vidám vagyok, mostanában ettől még inkább. Az pedig, hogy karácsonyi édességeket készítünk megkoronázza az egészet.
Az egyik kedvencem, az egy kis emberke, kelt tésztából amit kisülés után fehér fondanttal kell lekenni, a feje búbját csokidarába mártani, majd csokival arcot, illetve gombokat kell neki rajzolni, egy bizonyos séma szerint. Én szoktam kicsit rosszcsontkodni, és egyik-másiknak különböző arcot készítek, amin jót kuncogok magamban ^^. Valamint készítünk mézeskalácsot is, vagyis valami ahhoz hasonló dolgot, csak itt ez kenyér formájában van, és kicsit az íze is más (nekem nem ízlik), és különböző ízesítésű kekszeket, mindenféle karácsonyi motívum alakjában. Imádom!!!
Viszont mostanában bent is Kamillásan viselkedem, értem ezalatt, hogy bénázok :D nekimegyek, elesek, beverem, leverem, összetöröm... és még sorolhatnám. A legviccesebb, hogy ilyenkor csak nevetni tudok, amivel nem mindig segítek a helyzetemen, de sokáig senki sem tud rám haragudni.
Fényképet még mindig nem csináltam, szánom bánom, de nincs rá időm. De igyekszem ezt pótolni.
A hó sajnos még mindig nem esik, de ha süt a Nap, annak is nagyon szoktam örülni. Most pedig készülök lemenni egy közös "díszítsük fel a Foyer-t" eseményre, 19-én pedig lesz egy karácsonyi vacsora, oda is megyek, legalább lesz egy kis család érzetem.

Iskola

Az utolsó iskolai hetem enyhén szólva is katasztrofális volt. Dolgozat hegyek, és idióta osztálytársak töltötték ki a napjaimat, még az a szerencse, hogy Ági ott volt, és a nap végén nagyokat röhögtünk.
A gyakorlat, cukrászóra és a reálos tantárgyak jól mennek, viszont ami már inkább szövegértős, az sokkal kevésbé. Történelemből képet és szöveget kellett elemezni, francia órán novellát, és volt egy óránk ahol politikáról beszéltünk, és abból írtunk dolgozatot, hogy itt Franciaországban mi hogyan működik.. had ne mondjam, hogy sikerült. Tesi cuccot pedig elfelejtettem vinni, így a rendes ruhámban kellett tornáznom, illetve hát kint voltunk a pályán, és egész órán futottunk, és még az eső is esett :D. A gyakorlaton pedig olyan kevés dolgunk volt, hogy még beszélgetni is volt időm... ki látott már ilyet. A tanárnak sok dolga volt, azzal volt elfoglalva és nem velünk. És annak köszönhetően, hogy be nem áll a szám, újfent megégettem a kezem :D. A sütit amit csináltam elfelejtettem lefényképezni, viszont amit hozzá készítettem dekorációnak csokit, azt nem. Most csináltam ilyet először, és nagyon élveztem, bár még gyakorolni kell. Komolyan nem értem mi alapján osztályoznak minket, mikor egész nap ránk sem hederített a tanár... Cukrászati órán, meg csak másolnunk kellett az Ágival, úgy kb. "ezer" oldalt :D, kicsit olyan érzés volt, mintha azért kaptuk volna ezt feladatul, hogy ne legyen velünk gond. És még el is ültettek egymás mellől, mert túl sokat nevettünk.
A hét végére, örültem, hogy vége lett a sulinak.

Karácsony

Sajnos kicsit hanyagolnom kellett az elmúlt időben a blogot, de hát zajlik az élet.
Az utóbbi időben rengeteg munka van nálunk, főleg, hogy a másik tanulóval felváltva vagyunk iskolában. Sokszor csak ketten dolgozunk (az egyik cukrász és én), olyankor bolondokháza van. Már egész sok mindent kipróbálhatok csinálni, főleg mióta jobb jegyet kaptam a suliban, meg néha meg is kérdezem, hogy csinálhatom-e, és akkor megengedik. Vannak alap feladataim, amiket már nagyon jól megtanultam, és tudom magamtól csinálni, a raktárban is egész jól eligazodom már, és a nyelv is egyre jobban megy. Összességében úgy érzem, már  kevesebb gond van velem. Rengeteget kell mosogatni, és bár legtöbbször próbálok gumikesztyűt húzni, a kezem annyira ki van száradva, hogy attól félek le fog rohadni :D. Anyukám javaslatára niveával próbálom kúrálni, úgy néz ki mára, hogy inkább több mint kevesebb sikerrel szerencsére.
A korán kelés sem okoz már gondot, egész megszoktam, és végre jobban alszok, nem kelek fel félóránként, aminek nagyon örülök, bár odabent még mindig megiszom minimum 2 bögre kávét, de már nem félek, hogy zombivá változom. Ééés a hideg beköszönte miatt, általában csak a főcukrászig kell elbicikliznem (1.5 km) onnan pedig kocsival megyünk. Bár amíg nem esik a hó addig nem lenne probléma számomra a táv, de ha már fel lett ajánlva- a nagyszüleim szavai jutottak eszembe: ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el-, így elfogadtam. A hó sajnos még csak egyszer esett, de nem maradt meg, de én töretlenül várok rá.
A város már karácsonyi pompájában úszik, minden gyönyörűen fel van díszítve, árusok kis házai várják a vásárlókat ameddig csak a szem ellát, és engem is elkapott a hangulat, ezért -és anya rá(m)hatása miatt- vettem díszeket, és lesz majd fám is, de örülök, hogy végül így lesz. A vásárban pedig találtam egy csodálatos izzósort, amit úgy éreztem nem hagyhatok ott, és még a gömböcskék színét is én választhattam ki. Most ünnepies hangulatot hoz a szobámba, és én órákig tudnék benne gyönyörködni, de biztos vagyok benne, hogy egész évben jól fog mutatni fent. Sikerült még beszereznem egy adventi naptárat, ami miatt minden reggel izgatottan ébredek, mert tudom aznap megehetek még egy csokit :D, de szigorúan csak munka után nyitom ki!
Az ünnepek miatt még többet kell dolgoznunk, és bár most befejeztük a csokoládéfigurák gyártását, elkezdtünk mindenféle karácsonyi sütit készíteni. Az én decemberem úgy fog kinézni, hogy 23-26-ig egész nap dolgozunk, és 28-1-ig is. Egyelőre ennyiről kaptam információt, de úgy érzem nem fogok unatkozni.
Van egy jó hírem, a suliban megtaláltam a telefonom kábelét (az ágyon ugrálás közben beesett mögé), szóval hamarosan tudok képekkel szolgálni!