Január

A hónapban kisebb fajta változás állt be, ugyanis a chefemet megműtötték a térdével, így most ő nem dolgozik (és előreláthatólag egy jó darabig nem is fog, az én nagy bánatomra). Mondanom sem kell, mindent másképpen csinálunk. Most a főnök sokszor átjön a cukrászműhelybe és besegít, vagy éppen megcsinálja amit a cukrásznő nem tud (ami számomra érthetetlen, mikor már 15 éve a szakmában van). Legtöbbször én segítek a főnöknek, mert állítólag szeret velem dolgozni; azt leszámítva, hogy mindent körülbelül tizenötször megismétel, és sokszor úgy csinál mintha nem érteném mit beszél, és egy-kétszer úgy viccel, hogy nekem nem esik le, hogy az vicc, jó vele dolgozni, kedves, és minden szeretne megtanítani. Sok új dolgot csinálhatok ezáltal, például ma megtanultam a tésztanyújtó gépet használni, és a héten együtt csináltuk az egyik húsos süteményt, minden csínját-bínját elsajátítva.
A múlt héten csak ketten dolgoztunk, a másik tanuló iskolában volt, de még így is könnyedén mindent megcsináltunk, mert valami oknál fogva nem sok a munka mostanság. Ebben az intervallumban a legjobb pillanatom az volt, mikor közölték velem, hogy aznap ki kell takarítanom a nagy kukákat. Én butus valami olyasfélét képzeltem, hogy slaggal ki kell majd mosni, de a nap végén mikor érdeklődtem, hogyan is fog ez kinézni, akkor kiderült, hogy oldalra kell fordítani, és úgy kiszedni belőle mindent piszkot, mocskot és szemetet ami bele van ragadva. Tehát most akkor képzeljük el, ahogy a hatalmas kukák az oldalukra vannak fordítva, és személyem teljes egészében nyakam behúzva a kukában virítok. Életemben nem csináltam még ennél undorítóbb dolgot, az a sok mocsok amit onnan kikapartam... mégis végig röhögtem ezt a fél órát, mert számomra irtóra vicces szituáció volt, hogy "ki lettem dobva". Kár hogy kép nem készült így rólam :D
Mivel Philippe most nincs, így nincs aki szóval tartson és megnevettessen, ezért a nevetéseim száma a nulla felé konvergál, ami számomra kevésbé, a többieknek viszont annál nagyobb öröm. Már nem egyszer meg lett jegyezve, hogy túl hangosan és sokat nevetek. Főleg, hogy a másik tanuló munkamorálja engem bosszant..nem törekszik a tisztaságra, nem próbál előre gondolkozni, tököl, össze-vissza csinál mindent.... ahhh. Ami ennél is elszomorítóbb, hogy a cukrásznő majdhogynem egy fokkal sem jobb.. Végül is ez nem az én problémám, én nagyon igyekszem, és minél többször mondogatom magamban, hogy emiatt nekem nem kell, hogy fájjon a fejem, ez a főnök dolga.
Jövő héten iskolába megyek, és kiderül a verseny eredménye. Remélem jó hírekkel szolgálhatok majd!

Egyik tapasztalt cukrász barátomnál ezt alkottam

A laptopomat pedig ilyenre dekoráltam :)

Rotary

Az iskolai héten most a Rotary nevezetű estélyre kellett tenger témában készítenünk egy -nem igen tudom minek kellene ezt nevezni, talán- asztaldíszt, amit még tavaly rajzórán megrajzoltattak velünk. Ez egyben egy verseny is, az estélyen megjelenők szavazni fognak, kié lett a legjobb. Én karamellel dolgoztam, buborékokat készítettem (cukorgömbök), körbe algák és a tetején egy hal úszik, aminek a farka egészen hátranyúlik. A tanárunk nagyjából egész nap valami mással volt elfoglalva, csak akkor jött oda hozzám mikor már kész voltam és akkor adott tanácsot. Azt mondta, hogy az algákat egy oldalra kellett volna tenni és sokkal nagyobbakra kellett volna őket csinálni. Belátom, hogy igaza volt, csak éppen azt nem értem, hogy ezt miért nem mondta el még hamarabb, hogy esélyem legyen eldönteni, hogy akarom-e esetleg olyanra csinálni. Ez van...

Decemberi kirándulások

Gondoltam a karácsonyi vacsorám nem lehet valami snassz kaja, így feldobtam kicsit :D A menü: zöldborsó krémleves, kék rizs, rózsaszín tejszínes-gombás csirkemell, párolt répa és cékla volt, desszertnek pedig ajándékba kaptam egy buche-t a cukrászdából. 27-én kaptam egy szabadnapot, amit kihasználva ellátogattam Strasbourgba, ugyanis ott híresen szép a karácsonyi vásár. Én beleszerettem a városba is, egyszerűen megbabonáztak azok a házak amik ott vannak. Voltam Ági barátnőmnél Nancyban is, és itt Metzben is ellátogattam egy-két helyre, többek között felültem az óriáskerékre, ami a szó szoros értelmében magával ragadott. Lenyűgöző látvány tárult elém a legtetején, egész Metzet láthattam éjszakai pislákoló fényeibe öltözve. Valamint felkaptattam a város szélében található kis hegyecskére is, ami két órát vett igénybe, de megérte, mert fantasztikus volt és legalább kicsit kiszakadtam a mai "rohanó világból".
Szilveszterkor én nem csináltam semmi extra dolgot, ugyanis 31-én hajnal egyre mentünk, elsején pedig háromra, így éjfélkor már aludtam, de azért az itteni hagyományokhoz híven ettem egy kis csigát :)
Miután a buche-öket letudtuk nekiláttunk galette des rois-t készíteni, ami leveles tésztában cukrászkrémes-mandulakrém, és egy pici porcelánfigurát teszünk a krémbe. Itt ennek nagy hagyománya van ilyenkor januárban. Ez gyakorlatilag egy játék, felvágják a gelette-ett, és akinek a szeletében van a porcelánfigura, az kapja meg a koronát. Mi is ettünk párat bent, egyszer én is kaptam koronát, és egész nap mondogattam, hogy tündérhercegnő vagyok. Sőt, most a sulihéten volt desszertbe is, és mondtam a többieknek, hogy biztos az enyémbe lesz a figura, de a többiek azt mondták, hogy ezekbe tutira nem is tesznek, de természetesen tényleg az enyémben volt (egy szűz Mária). Mindenkinek meg is mutattam, de sajnos koronát nem adtak a galádok.
A képek időrendi sorban vannak, nézzétek el, hogy nem egy helyen van az összes Metzben készült kép.

"Látod, ezt a csokit festettem le"

Metz:

Strasbourg:

"az ott egy krokodil :O"

Ismét Metz:

Nancy:

A kedvenc csokiboltomban csokiszökőkút, amibe be kell valljam, rosszcsontkodásból belenyaltam :D

Szilveszteri csiga

És ismét Metz: