2016. március 25., péntek

Egy év, összefoglaló

Hihetetlen, de eltelt egy év. Aki olvasta a blogom, az talán tűnődött rajta, mi lehet velem, ezért úgy
döntöttem, most tartok egy kis élménybeszámolót.

Először is, sikeresen letettem a francia cukrász vizsgámat, úgyhogy most már hivatalosan is cukrász vagyok.  Egy része a vizsgamunkáimnak:




A nyár végével pedig lejárt a tanulószerződésem, így új munka után kellett nézzek. Jelenleg egy étteremben vagyok cukrász.
Rengeteg dolgot tanultam mióta itt dolgozom, viszont egy nagyon nehéz fél év áll mögöttem. Még ha ügyes is voltam, az messze nem volt elég ahhoz, amit itt csinálunk, mivel teljesen más stílusú desszertjeink vannak. Ez viszont alapvetően nem lett volna probléma, tudván, hogy könnyen tanulok. Viszont a chefem egy igazi old school francia konyhafőnök, ami azt jelenti, hogy rengeteget ordibál, ha kell ha nem, állandóan kötözködik, egyik nap fehéret mond a másik nap feketét, és semmilyen mértékben nem kíváncsi a véleményemre. Egyik desszertbe sincsen beleszólásom, valamint mindent úgy kell csinálnom ahogyan ő akarja, beleértve az előkészületeket. Végül pedig, nap mint nap inzultál a nemzetiségem és a nemem miatt, és érezteti, hogy én itt "csak" egy cukrász vagyok, ami véleménye szerint azt jelenti, hogy semmi dolgom, és egy idióta vagyok.
Annak aki még sosem dolgozott ilyen körülmények között, ez egy nehéz szituáció lehet. Én magam is jó pár hónapig szenvedtem, de tudtam, hogy ki kell bírnom, egy részről, mert ettől megerősödöm, más részről meg mert életem során biztosan sok aberrált cheffel lesz még dolgom. Na és persze nem teheti meg az ember lánya, hogy akármikor, ha egy nehezebb helyzetben találja magát, akkor felmondjon és új helyet keressen. Az önéletrajzban sem mutat túl jól, ha egy évnél kevesebbet dolgoztál egy étteremben. Persze ez az én személyes véleményem. Arról nem is beszélve, hogy lévén még mindig Nancyban lakom, túl sok lehetőség nincs éttermi cukrászként. (Itt megjegyezném, hogy az anyukám támogatása nélkül, nem valószínű, hogy végig tudtam volna ezt csinálni, még úgy is, hogy a messzi távolban van! Nyilván azért én mégis csak egy lány vagyok na...)
Az idő csak úgy repül, de ezt ti, aki vendéglátásban dolgoztok, már csak tudjátok. A munkanapok azért, mert le vagy foglalva, sok a dolgod, a szabadnap pedig azért mert pihensz, próbálsz valami olyat csinálni amiben örömöd leled, és hopp már el is telt egy újabb hét. Most jövünk csak rá, hogy mennyire igazuk volt a szüleinknek, nagyszüleinknek, mikor mondták, élvezzük ki a fiatal éveinket, mert észre sem vesszük majd, és máris idősek leszünk. C'est la vie, tartja a mondás.

Utolsó sorban pár magánéleti eseményről is beszámolnék, azoknak akiket érdekel. Utolsó bejegyzésem óta kétszer költöztem. Jelenleg egy szép tágas lakást bérelek a párommal, végre van igazi nappalim, konyhám, sőt még hálószobám is, először azóta mióta elköltöztem a szüleimtől. Erre nagyon büszke vagyok. Apránként alakul azért az életem. Ez így is van rendjén.


Jöjjön pár desszert, amit mostanság készítek:













Macarone-t is megtanultam készíteni



U.I.:Természetesen még mindig hosszú út áll előttem, rengeteg tanulással.