Január

A hónapban kisebb fajta változás állt be, ugyanis a chefemet megműtötték a térdével, így most ő nem dolgozik (és előreláthatólag egy jó darabig nem is fog, az én nagy bánatomra). Mondanom sem kell, mindent másképpen csinálunk. Most a főnök sokszor átjön a cukrászműhelybe és besegít, vagy éppen megcsinálja amit a cukrásznő nem tud (ami számomra érthetetlen, mikor már 15 éve a szakmában van). Legtöbbször én segítek a főnöknek, mert állítólag szeret velem dolgozni; azt leszámítva, hogy mindent körülbelül tizenötször megismétel, és sokszor úgy csinál mintha nem érteném mit beszél, és egy-kétszer úgy viccel, hogy nekem nem esik le, hogy az vicc, jó vele dolgozni, kedves, és minden szeretne megtanítani. Sok új dolgot csinálhatok ezáltal, például ma megtanultam a tésztanyújtó gépet használni, és a héten együtt csináltuk az egyik húsos süteményt, minden csínját-bínját elsajátítva.
A múlt héten csak ketten dolgoztunk, a másik tanuló iskolában volt, de még így is könnyedén mindent megcsináltunk, mert valami oknál fogva nem sok a munka mostanság. Ebben az intervallumban a legjobb pillanatom az volt, mikor közölték velem, hogy aznap ki kell takarítanom a nagy kukákat. Én butus valami olyasfélét képzeltem, hogy slaggal ki kell majd mosni, de a nap végén mikor érdeklődtem, hogyan is fog ez kinézni, akkor kiderült, hogy oldalra kell fordítani, és úgy kiszedni belőle mindent piszkot, mocskot és szemetet ami bele van ragadva. Tehát most akkor képzeljük el, ahogy a hatalmas kukák az oldalukra vannak fordítva, és személyem teljes egészében nyakam behúzva a kukában virítok. Életemben nem csináltam még ennél undorítóbb dolgot, az a sok mocsok amit onnan kikapartam... mégis végig röhögtem ezt a fél órát, mert számomra irtóra vicces szituáció volt, hogy "ki lettem dobva". Kár hogy kép nem készült így rólam :D
Mivel Philippe most nincs, így nincs aki szóval tartson és megnevettessen, ezért a nevetéseim száma a nulla felé konvergál, ami számomra kevésbé, a többieknek viszont annál nagyobb öröm. Már nem egyszer meg lett jegyezve, hogy túl hangosan és sokat nevetek. Főleg, hogy a másik tanuló munkamorálja engem bosszant..nem törekszik a tisztaságra, nem próbál előre gondolkozni, tököl, össze-vissza csinál mindent.... ahhh. Ami ennél is elszomorítóbb, hogy a cukrásznő majdhogynem egy fokkal sem jobb.. Végül is ez nem az én problémám, én nagyon igyekszem, és minél többször mondogatom magamban, hogy emiatt nekem nem kell, hogy fájjon a fejem, ez a főnök dolga.
Jövő héten iskolába megyek, és kiderül a verseny eredménye. Remélem jó hírekkel szolgálhatok majd!

Egyik tapasztalt cukrász barátomnál ezt alkottam

A laptopomat pedig ilyenre dekoráltam :)