Ez úton tudatom veletek, hogy visszatértem három hetes csodálatos vakációmról, a kevésbé csodálatos lakhelyemre, Metzbe. Nyaralásom keretein belül, voltam Bulgáriában, ahová az anyukámmal mentem, egy kicsit Szentesen és egy kicsit Budapesten.
Három hét munka nélkül, mindentől távol, a problémák súlya nélkül.. Mondanom sem kell, pillanatok alatt hozzá lehet szokni. Nem ébresztett az óra minden hajnalban, bár ettől függetlenül általában véve nyolcnál sosem aludtam tovább, de végre nem kellett korán lefeküdni. Apró örömök az életben, ugye bár :-)
Aztán persze következett a kevésbé jó része, a vége.. Az elválás örök nehézség lesz az életemben, amit nem tudok megszokni soha.
Aki külföldön él, távol a családjától, az valószínűleg tudja milyen visszatérni, egy szépen eltöltött vakáció után. Újra és újra elbúcsúzni, és otthagyni az otthont jelentő helyet, a családot és a barátokat, olyan érzés, mintha egy darabot kitépnének a lelkemből.
Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen igazságtalan az élet, hogy ilyen választás elé állítja az embert:
*vagy otthon maradok ahol csupa olyan ember vesz körül aki szeret, és akiket jól ismerek, viszont minibálbéren tengődök,
*vagy külföldön dolgozok/tanulok, ahol egy sokkal jobb életszínvonalat engedhetek meg magamnak, viszont nincs kivel megosszam...
Bár lehetne a kettőt egyesíteni!
Most pedig, hétfői érkezésem után, kedden hajnal háromra már mehettem is dolgozni. És egy év után, őszintén megvallom nektek, hogy igenis derogál hajnalban járni dolgozni. Nincs is ezen mit szépíteni. Az egyetlen ami vigasztal, hogy hamarosan vége, és egy új fejezet nyílik az életemben. Ismét. Változásokat remélek ettől az új élethelyzettől, remélem beváltja hozzá fűzött reményeimet mind az új város, mind pedig az új munkahely. A továbbiakban pedig nem szándékozom ilyen korai munkát végezni, és mindent meg is teszek, hogy ne kelljen.
 |
| Bulgáriában ilyen egy banán split |
 |
| Úton hazafelé |
 |
| A bűnbarlang |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése