A tél kezd beköszönteni elég éles váltással, ugyanis hétfőn még ragyogóan sütött a nap, kiskabátos idő volt, ma reggel pedig mikor kinéztem az ablakon zord, ködös kép nézett vissza rám, és már fűteni is kell. Téli kabáttal elő!
A cukrászdában minden rendben, nagyon szeretek dolgozni, és ott lenni. Az esetek többségében jó a hangulat, és általában mindenki szeret :D, amikor sok a munka, majdnem mindenki stresszes, de ahogy csitulnak a dolgok, úgy javul a kedély is. Múlt hét óta teljesen egyedül csinálom a croissont-okat (betöltöm, megsütöm, fondantozom), ami nagyon jó érzés! És más több olyan dolog is van, amit nem is mondanak, meg sem kérdezem, de megcsinálom. Mondhatni kezdek belejönni.
Az egyik nap nem sok munka volt, és szép rendet raktam a raktárba, mert akkora kupleráj volt bent, hogy alig lehetett bemenni, és el is estem.
Philippe, a chef, hozott nekem ajándékba egy kötényt, újságokat receptekkel, és pendriveon mindenféle recepteket MAGYARUL!!, ragozós táblázat, matekhoz segítség... és megszerelte a biciklimet is, mert valami baj volt vele, nem jól működött, sőt sajnos lebetegedtem, és még gyógyszer is hozott nekem, hogy ne kelljen vennem! Nagyon kedvel, és szerintem sokszor kivételezik velem, ami néha zavarba hoz, mert engem gyakorlatilag sosem szid le olyanért, amiért a többieket igen. Nem tudom, hogy azért van ez, mert külföldi vagyok, vagy egyszerűen csak szimpatikus vagyok neki. Végül is mindegy, a lényeg, hogy remélem így is marad.
Szereztem néhány harci sérülést a kapkodás miatt, de van az úgy!
Bent folyton mindenért elnézést kérek, amivel láthatólag mindenkit bosszantok, de ez otthon sem volt másképpen, és bár Szilvi barátnőm próbált leszoktatni, még nem teljes a siker!
Jelmondatom még szegeden a cukrászdába:
 |
| Ez a kis lepke valamelyik nap szállt be hozzám ^^ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése